A fenntartható fejlődés története – A kezdetek

2015 szeptemberében az ENSZ Közgyűlés elfogadta a fenntartható fejlődés 2030-ra kitűzött menetrendjét, amely 17 Fenntartható Fejlődési Célt (angolul: Sustainable Development Goals, SDG) tartalmaz. Az SDG-célok, vagy az „Agenda 2030”, ahogy azt gyakran nevezik, a nemzetközi közösség ambiciózus erőfeszítése annak biztosítására, hogy „senki sem maradhat hátra” a mindenki számára a fenntartható fejlődési célok eléréséért vívott küzdelem során.
Az Agenda 17 fenntartható fejlődési célt, ezen belül 169 elérendő célkitűzést tartalmaz, köztük a szegénység és az éhség felszámolását, az egyenlőség elősegítését és az éghajlatváltozás elleni harcot, valamint a béke és az igazságosság megteremtését. Míg a 2015-re kitűzött korábbi millenniumi fejlődési célok (MDG) elsődlegesen a szegénység csökkentését és az elsődlegesen az alacsony és közepes jövedelmű országokkal kapcsolatos előrehaladást részesítették előnyben, a 17 SDG-cél egyetemes, és minden jövedelmi szintű országra kiterjedő programterv.

1972: Stockholmi Konferencia

A fenntartható fejlődés témakörének fokozatos előretörése az 1972-es stockholmi konferenciájával kezdődött, amely az első fontos globális környezeti témájú államközi konferencia volt. A globális összejövetel kiindulópontjában az a tézis állt, mely szerint az emberi környezet kizárólag az emberekhez tartozik, az emberi egészség és a jólét hasznosítása érdekében létezik, és ezért védeni kell azt. Így az első stockholmi globális környezetvédelmi konferencia egy antropocentrikus kontextust teremtett. Bár kétségtelenül megváltozott azóta a vélekedés a környezetvédelem alaptéziséről ez a konferencia mégis alapként szolgált a későbbi fejlődéshez.

1982: Természeti Világkarta

Az addig alkalmazott emberközpontú megközelítésen némileg változtatva az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1982-ben elfogadta a Természeti Világkartát. Az ENSZ tagországai 1982. október 28-án e közgyűlési határozattal öt „megőrzési alapelvet” fektettek le, amelyek alapján a természetet érintő minden emberi magatartás irányítandó és megítélhető. A karta arra az elképzelésre támaszkodott, hogy az emberi fejlődés csak akkor lehetséges, ha tiszteletben tartják az ökológiai korlátokat, így tehát kifejezésre jutott az ökológiai integritás védelme.

1987: Brundtland jelentés

Ez a jelentés vezette be a fenntartható fejlődés fogalmát, a következőképpen határozva meg azt: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen igényeit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk képességét saját igényeik kielégítésére”.
Így ahelyett, hogy a Természeti Világkarta által megfogalmazott öko-centrikus utat választotta volna, egy meglehetősen antropocentrikus jövőképét vázolt fel a fenntartható fejlődésről.

1992: Riói nyilatkozat

A stockholmi konferencia 20. évfordulóján, 1992-ben az ENSZ Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Világkonferenciáján több fontos, a fenntartható fejlődésre való dokumentumot fogadtak el, így a Feladatok a 21. századra (Agenda 21) című dokumentumot, amely a fenntartható fejlődés átfogó programja, és a fenntarthatóság elveit is tartalmazó Riói nyilatkozatot. Megnyitották aláírásra a Biológiai sokféleségről szóló egyezményt és az Éghajlat-változási keretegyezményt, amelyet „riói egyezménynek” is neveznek. A világkonferenciát követően alakult meg az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága, amelynek a riói egyezmények végrehajtása és nyomon követése volt a feladata.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s